A magyar táncművészeti és táncszínházi élet online magazinja.

A Barta Dóra által igazgatott Kecskemét City Balett, egyben a Katona József Színház integrált tánctagozata idén ünnepli ötödik születésnapját. A társulatvezetővel készült interjúból többek között kiderül, hogy egy zenés színházi produkció hogyan pozícionálhatja a táncot, a tánc jelenléte egy színházban milyen hatással lehet a prózai színészek munkájára, mivel lehet elérni, hogy a közönség ne tolja el magától a táncot, milyen a vidéki táncműhelyek helyzete és a tavalyi fellépése után visszavágyik-e még a színpadra.

Cserepes Gyula óbecsei táncos, előadóművész és koreográfus. A Budapest Kortárstánc Főiskolán tanult, majd professzionális karrierjét a Közép-Európa Táncszínháznál kezdte. Alkotói munkássága a “Revive the Castle” című, térspecifikus előadással kezdődött 2012-ben, míg a “New Age Gypsies” c. duett volt a táncszínházi bemutatkozása. Első független darabja a “The Bridge”, a brüsszeli Volksroomban került bemutatásra.

Február 9-én debütál a III. kerületi Esernyős kulturális térben a Nemzeti Táncszínház Táncoló Filmkockák című multimédiás sorozatának első része. A „Csoda születik” produkciójában a közönség megismerkedhet a mozi elődjeivel és az első filmen rögzített tánclépésekkel. Bemutatkozik pár hihetetlen táncstílus, mint az „apacs tánc” vagy a „lindy hop”, valamint újra megelevenedik a zseniális Charlie Chaplin táncos tehetsége és az MGM musical gépezet korszakalkotó művészei fotóritkaságok és felejthetetlen filmrészletek segítségével.

Vass Imre koreográfus, performer szerint a téma mindig ugyanaz, csak a köntös változik, előbbi pedig leginkább önmaga, kicsit tágabban, az ember működésének megfigyelése. A kortárs táncélet meghatározó szereplőjével szó esett arról, miért vágyott az Ultima Vezhez, majd miért hagyta ott mégis a társulatot, nézőként mit keres egy táncelőadásban, mit ad neki a meditáció, milyen élmény volt számára legutóbbi, első sokszereplős darabjának koreografálása, és mit íratna a névjegyére.

A művészpáros 26 éve küzd előadóként, alkotóként, tanárként és egy időben a szakmapolitika aktív tagjaként az 1950-ben elnémított mozdulatművészet múltjának feltárásáért és megőrzéséért, a műfaj életben tartásáért és jövőjéért. Fenyves Márkkal és Pálosi Istvánnal beszélgettünk arról, miben különbözik a táncban a „kell” és a „lehet”, miért nem történt meg a mai napig a műfaj rehabilitációja, miben más a múlt által inspirált rekonstrukció és a múltba révedés, hogyan lehet a színház túléléséért színházon túli területeken dolgozni, és mi köze a mozdulatművészetnek az 50-es évek híres olimpiai bajnok tornász válogatottjához. 

Autonómia és kreativitás – nemzetközi színtéren ezeket emelik ki azokkal kapcsolatban, akik a Budapest Kortárstánc Főiskolán végeztek. Az intézmény története közel 40 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Kezdetben kínos volt velük barátkozni, jelenleg a kifárasztás korát élik, hiszen a két évtizeden keresztül működő szakközépiskolai képzést anyagi okok miatt szüneteltetniük kell. Angelus Iván igazgatóval arról beszélgettünk, miért választja annyi külföldi diák ezt az iskolát, mit jelent az, hogy a felvételin ők és a diákok is választanak, tanítható-e a jövő táncművészete, miben rejlik a tőlük kikerülő művészek nemzetközi sikereinek titka és mire van igénye a jelen nézőjének.

Feledi János előadásainak mélységét jól mutatja, hogy első egész estés koreográfiájának gondolata két évig dolgozott benne, mire színpadra vitte. Az eredetileg klasszikus balett végzettségű alkotó azóta évadonként több darabbal jelentkezik, évről évre megfordul az Egyesült Államokban is. A koreográfussal arról beszélgettünk, miért volt meghatározó számára az Órák című film, miért visszatérő témakör a munkáiban a halál közeliség, miért Feledi Project, nem pedig társulat lett az alkotóközösségének neve, és miért szeret annyira élő zenével dolgozni.

Kardos József az idén 25 éves Sziget Fesztivál majdnem teljes negyed évszázadát végigkísérte. A fesztivál programigazgatójával többek között arról beszélgettünk, hogyan indult szigetes pályafutása, voltak-e az évek alatt számára és a rendezvény számára mélypontok, kiknek és milyen koncepció alapján állítják össze a táncos programokat, és mi történne, ha ezek egyszercsak megszűnnének.

Az ősszel harmincadik évadát kezdő, a Müpában idén az évad tánctársulatának választott Szegedi Kortárs Balett számos díjat magáénak tudó művészeti vezetője csak pár évvel ezelőtt merte kimondani önmaga előtt, hogy ért a szakmájához. Juronics Tamással arról beszélgettünk, elégedett-e a 30 év alatt bejárt úttal, miért tartja missziójának a minél szélesebb közönség megszólítását, miért fontos számára a társadalomkritikus fogalmazás, és ha ennyi energia befektetéssel egy üzleti vállalkozást vezetne, akkor az most hol tartana.

Blaskó Borbála számára hosszú, fizikai és lelki nehézségekkel teli út vezetett a klasszikus balettől saját táncnyelvének megtalálásáig. A koreográfus szak elvégzése után pedig közel tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elkészítse első önálló darabját, a Hekabét. A koreográfussal többek között arról beszélgettünk, a Balettintézetben eltöltött egy évtized után mire talált rá a Pina Bausch fémjelezte esseni iskolában, miért jött haza Németországból, milyen kortárs táncszínházi alkotóként egy vidéki kőszínházban működni, és miért szerepel színművészként a színház honlapján.