2021. augusztus 13., 21:00 óra (esőnap: augusztus 14.) Margitszigeti Szabadtéri Színház
Szergej Polunyin lenyűgöző technikájú táncos, és pompás, karizmatikus előadó, botrányairól elhíresült balettsztár, ellentmondásos figura, napjaink egyik legjobb táncosa, aki elbűvöl megbotránkoztat, elgondolkodtat, szimpátiát vagy gyűlöletet vált ki éppúgy, mint Raszputyin.
Szergej Polunyin 1989. november 20-án született Ukrajna egyik kikötővárosában. Az ukrajnai Kerszonban született, szegénységben és iskolázatlan környezetben nevelkedett Szergej Polunyin életét fakó hangú, eltökélt édesanyja, Galina Polunyina irányította vaskézzel. A rendkívüli fizikai adottságokkal bíró, laza izomzatú kisfiú először tornászként jeleskedett, súlyos tüdőgyulladása után váltott át edzője javaslatára a balettra. Hamarjában kiderült, különleges tehetség, így komoly családi áldozatok árán a Kijevi Balettintézetben tanult, majd tizenhárom évesen a Rudolf Nurejev Alapítvány ösztöndíjasaként felvételt nyert az Angol Királyi Balett iskolájába (Royal Ballet School), ahol rögvest három évfolyammal feljebb rakták. Legalább kétszer többet dolgozott korántsem lazsáló növendéktársainál, hajtott azért, hogy újraegyesítse a családját. Számtalan versenyen ért el sikereket
Az egyik legjobb balett-táncos a világon, aki akkor tett szert világhírnévre, amikor 2012-ben hirtelen otthagyta a Royal Balett szólótáncosi pozícióját. Akkor, huszonegy évesen olyan karriert tudhatott magáénak, amiről minden balett-táncos csak álmodik.
Polunyin nem volt képes sokáig összeegyeztetni zabolátlan természetét a Royal Balett szigorú munkarendjével. Távozása után azzal sokkolta a balettvilágot, hogy tetoválószalont nyitott egy barátjával, tánc nélkül azonban nem sokáig bírta. Néha törli és újraindítja a pályafutását.
Nurejevhez, de páratlan tehetsége miatt hasonlítják Barisnyikovhoz is. De a saját neve is védjeggyé vált mára. Táncolt a Mihajlovszkij Színház, a Bolsoj, a Párizsi Opera, a Sadler's Wells és a Veronai Aréna színpadán is. Pályafutásának legfontosabb előadásai: Dances at a Gathering, A bajadér, Manon, Diótörő, Hamupipőke, Giselle, Coppélia, Don Quijote, Mayerling, Anyegin, Rómeó és Júlia.
Nem rejti véka alá a véleményét. Nem rejti el a testét, amivel azt csinál, amit akar.
Létrehozta a Project Polunint, amely különböző művészeti ágakból érkező alkotókat, táncosokat, koreográfusokat, zenészeket, képzőművészeket igyekszik összehozni. Alapítványának küldetése, hogy a balettet és a táncot szélesebb közönség számára terjessze, miközben tiszteletben tartja a hagyományos balettet és ötvözi azt a legmodernebb megközelítéssel. A jótékonysági szervezet célja egyedi balettiskolák építése a jövő koreográfusainak és táncosainak ösztönzése és képzése érdekében, valamint egy nemzetközi szakszervezet és képviseleti ügynökség létrehozása a táncosok támogatása és védelme érdekében.
Színészként feltűnt a Gyilkosság az Orient-expresszen és A vörös veréb című filmekben. Az utóbbit épp Budapesten forgatta. Szerepet kapott a Nurejev életét feldolgozó Fehér hollóban is,
„Az ember a saját teste rabja, és foglárként kényszeríti a táncra” - mondja a róla szóló dokumentumfilm főszereplője. A táncos (Dancer), 2016
Ugyanennyire fontos számára híressé vált videoklipje, a Movement is, amelyhez Hozier komponált zenét. Polunyin tánca féktelen és vad. Hozier korszakos zseninek, generációja legjobbjának nevezte a balett-táncost, míg Polunyin úgy nyilatkozott, Hozier a Movement című dallal ismét remekművet alkotott, ami erősen inspirált őt.
A legnagyobb divattervezők kreálnak fellépő ruhát neki.
Folyamatosan alkot, mára férfivá érett, családot alapított.
Jellegzetes tetoválásai is épp olyanok, mint ő maga. Magára varratta James Deant, Putyint, Mickey Rourket, az ukrán és orosz címert is. Utolsó tetoválása egy galamb. „Az vagyok én. Egy galamb, amelyet nem lehet befogni, így hol a kék ég alatt, hol a sötét felhők között szárnyal”
A koreográfus: Yuka Oishi
„Hajlamosak vagyunk kitalálni és rámutatni arra, hogy ki a gazember.
Mivel nem tudjuk bizonyítani vagy feketén fehéren kifejezni magunkat, a dolgok nem ilyen egyszerűek. Csak egy vékony választó vonal van a Jó és a Gonosz között, és ez a vonal mozgatható. Erős árnyék van ott, ahol sok a fény.
Ki volt Raszputyin?
Ez örök rejtély marad. A történelmi anyagok fekete-fehér képeinek megtekintése közben elképzelem az érzelmeket, melyek színekben jelennek meg.”
Yuka Oishi kifejezetten Szergej Polunin londoni Palladiumbeli szezonjára készítette Raszputyint. Tény, hogy nagyon sok ellentmondó legenda és pletyka övezi az „Örült szerzetes” vitatott alakját. Oishi „a pap és a fenevad” aspektusainak bemutatásával foglalkozik.
„Végső soron csak egy ember volt. Hiszem, hogy birtokában volt mesés gyógyító erejének, és megértem, hogy Alexandra császárné miért lépett vele kapcsolatba, hogy foglalkozzon fia hemofíliájával, és meg akartam mutatni, hogy az egész helyzet miért alakult úgy, ahogy ez történt. Minden könyvet elolvastam a témáról, de mindenki más és más történetet mesélt, az igazság ellentmondásos változataival. Végül úgy koreografáltam, hogyan láttam magam a történetben, és megpróbáltam megérteni az egyes szereplők érzéseit, és tiszta képekben ábrázoltam őket. Meg akartam mutatni Raszputyin sötét vadállati oldalát, de a benne rejlő fényt is.
Amikor valakinek spirituális kapcsolata van, elkezdheti azt gondolni, hogy ez a saját ereje, hogy Isten ajándéka a sajátja. Nagyon közel állt azokhoz az emberekhez, akik meghatározták az orosz birodalom jövőjét, és személyes karizmája nélkül nem lett volna semmije. Függőségi problémái voltak, nagyon sérülékeny és emberi volt; voltak ördögi hangok, és Isten is megsúgta neki, hogy mit tegyen. Abban az időben Oroszországban más sötét erők is működtek, ezért döntöttem úgy, hogy a színpadon egy sakktáblának kell lennie, mivel a dráma szereplői közül oly sokan voltak erősek vagy gyengék az adott pillanatban. Raszputyin néha főszereplő volt, néha gyalog.”
„Meg akartam mutatni Raszputyin sötét vadállati oldalát, de a benne rejlő fényt is.”
RASZPUTYIN
táncdráma
Raszputyin: SZERGEJ POLUNYIN
Cár: ALEKSZEJ LJUBIMOV
Juszupov: SZEMJON VELICSKO
Cárina: JULIA BARO
Trónörökös: DJORDJE KALENICH
Zeneszerző: Kirill Richter
Koreográfus: Yuka Oishi
Díszlettervező: Otto Bubenick
Jelmeztervező: Ulyana Sergeenko
Világítástervező: Konstantin Binkin
Producer: Polunin INK