további előadás: 2010. május 19. 19.00 óra Nemzeti Táncszínház
Faunus az ókori Rómában a faunok vezetője volt. A földművesek és a pásztorok imádták, és általában Pán görög istennel azonosították. A faunok az erdők-mezők istenségei voltak, embertestük kecskelábban, farokban végződött, és kecskefülük is volt, mint a szatíroknak. A görög mitológiában a szatírok a fák és hegyek istenségei. A szatír olasz verziója a faun. A faunokat a kéjvággyal is azonosították. Az erdei félisteneket, mint a férfiasság megtestesítőit jelölték ezzel a szóval. Az alsóbbrendű istenség, félig ember és félig állat Dionysus (a bor istenének) társa.
Fotó: Dömölky Dániel
A faun mitikus alakja számos művészt inspirált meghatározó hatású alkotásokra a huszadik század során. Ezek közül mindenképp említésre méltó és releváns a Vaclav Nyizsinszkij – féle 1912-es előadás: Egy faun délutánja – a balett hagyományos nyelvi készletét mellőző és szokatlanul erotikus művet Párizsban botrány kísérte. Az előadásban a kor haladó szellemű művészeit egy fókuszpontba sűrítő Orosz Balett első nagy kiugrása a hagyományos keretekből egyben a huszadik századi európai modern balett kezdetét is jelentette. Erre a korszakra tágabb értelemben is jellemző az elegyítés: Sztravinszkij, Dali, Cocteau és sok más meghatározó és a fantázia legkülönbözőbb tartományaiba gyakran kalandozó művész világa találkozik össze benne.
Táncművészek:
Jónás Zsuzsa, Bora Gábor, Grecsó Zoltán, Mikó Dávid (INPUT program résztvevője), Lázár Eszter, Simkó Beatrix
Produkciós asszisztens: Czveiber Barbara
Díszlet: Duda Éva
Jelmez: Masa Richárd
Fénytervező: Kovács Gerzson Péter
Vetítés, Videó: Gothár Márton
Képgrafikus művész: Lévai Ádám
Zeneszerzők: Debussy, Sztravinszkij, Kunert Péter
Koreográfus: Duda Éva
Támogatók:
Nemzeti Táncszínház, OKM, Főváros Kulturális Bizottsága, Közép-Európa Táncszínház, Mekka-Interaktív, Művész Mozi, Orkesztika Alapítvány-Mozdulatművészeti Stúdió